Just google it!

Gondolkodtál már azon, milyen hihetetlenül korlátlan információ forrás az internet? Legyen bármi a problémád, nézz szembe akármilyen kihívással vagy feladattal, az tuti hogy a neten van rá megoldás.

Ha tudsz angolul, szuper, annál jobb!

Nyiss egy új weblapot, írd be hogy https://www.google.hu/

Aztán keress rá az aktuális problémádra, vagy

• keress a témában írt legjobb könyvek után,
• keress a legjobb cikkekre a problémáddal kapcsolatban,
• kereshetsz előadásokra,
• vagy akár blogokra is.

A megoldás itt van előtted néhány kattintásnyira, szánd rá az időt és feltárul előtted....

No stress - vagy mégis?

Szorongás, aggodalom, rossz közérzet és betegeskedés.

Az elmúlt hónapomat meghatározó tünetek. Mivel ezek egyikét sem kellemes megélni, rászántam magam, hogy száműzöm őket egy időre. Lehetőleg minél távolabbra.

Miután elkezdtem kutakodni a megoldáson, ráakadtam két rég nem látott fogalomra: EUSTRESSZ és DISTRESSZ

Tehát kétféle stressz jelenhet meg az életünkben, negatív és pozitív. A distressz, mint negatív hatást kifejtő faktor a tehetetlenség, a frusztráció, a csalódottság és kimerültség érzése. Az eustressz ezzel szemben pozitív érzésként jelenik meg, hatására produktívabbnak és pozitívnak érezzük magunkat, úgy érezzük urai vagyunk a helyzetünknek és készen állunk szembenézni a kihívásokkal.

Nem lehet kérdés, hogy a kettő közül melyik az, amelynek jelenlétére vágyunk.

A negatív stressz okozta szorongás enyhítését vagy megszüntetését célzó eszközként tudom ajánlani a következőt. Először is tartsunk önvizsgálatot, vizsgáljuk meg hogy mi képezi a félelmünk tárgyát. Ha megvan, akkor vegyük szemügyre, hogy az adott helyzetben mi a legrosszabb ami megtörténhet. Mi lehet a legrosszabb kimenetel?
Ha megvagyunk vele, akkor FOGADJUK EL.

Fogadjuk el, hogy megtörténhet. Fogadjuk el, hogy ez is benne van a pakliban. Ha erre képesek vagyunk, megkönnyebbülést érzünk és tovább tudunk lépni.

Innentől kezdve már csak azt kell eldöntenünk, mi az amit szeretnénk és CSELEKEDNI!

AGRÁRBÁRÓK

Ahogy Frei Tamás akcióregényeket ír, az valami elképesztő. A különleges helyszínek, a lebilincselő történet, a briliáns szófordulatok.Kevés olvasmány tud jobban lekötni.

Tegnap este több száz (vagy talán ezernél is több) rajongóval egyetemben én is sorba álltam, hogy dedikált példányom legyen a legújabb regényből.

Agrárbárók.

Lenyűgözött az a közvetlenség és kedvesség, amit Tamás tanúsított tegnap.

Órákon keresztül csak ült, dedikált, mosolygott a vele készült fotókon és közben áradt belőle valami egészen megfoghatatlan öröm, ami meghatározta az esemény légkörét.

Ez az ember szereti azt, amit csinál.

Ugyanez köszön vissza a regény minden egyes fejezetében. Ezért álltunk tegnap sorba annyian.

 Amikor valaki magas szinten képes alkotni abban a tevékenységben, amit igazán művelni szeret, ott nagy dolgok történnek.

Inspiráló!

Ülj be egy kávézóba!

Mégpedig egyedül.

Ez egy remek gyakorlat, amit én is megcsinálok minden hónapban.

Fogom a kis naplómat, amelyben a céljaim és a terveim vezetem és egy-két órát egyedül töltök egy kávézóban. Egy ilyen helyen egyrészt nyugalom van, kellemes zene szól, egy jó kávézóba rendszerint érdekes emberek járnak és nem utolsó sorban finom kávét főznek.
Ez a gyakorlat segít kicsit kiszakadni a mókuskerékből és ennek segítségével úgymond madártávlatból tekinteni az életedre, arra hogy épp merre tartasz.

Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de egy kis ízelítő a személyes kedvencemről.

Motiváció 3.0

Ideje másként gondolnunk a motivációra!

Tényleg!

Engem az alábbi könyv ébresztett rá erre.

Eléggé a hatása alatt vagyok.
Mind a munkámban, mind pedig a személyes célkitűzéseim kapcsán is gyakran használom a "Ha majd ...., akkor ...." típusú ösztönzést önmagam motiválására. A könyv bebizonyítja, hogy sok esetben nemhogy javítok ezzel a teljesítményemen, sőt, inkább csökkentem a sikerem valószínűségét.

Főként a kreativitást igénylő feladatoknál rontok az esélyeimen akkor, ha úgymond jutalmat ígérek be magamnak siker esetére. Így elvesztem azt az örömöt, hogy kellőképp élvezhessem magát a cselekvést, így a motivációm rövidebb távon lesz csak tartós.

A rutinmunkákat vagy kiszervezik olyan országokba, ahol olcsóbb a munkaerő, vagy egyszerűen megcsináltatják számítógépek segítségével.

Az igazán nagy lehetőségek azok előtt fognak megnyílni, akik kreatív gondolkodásuk révén eddig még nem ismert módon lesznek képesek a fennálló problémák megoldására.

Könyvajánló

Az idei évre azt tűztem ki személyes kihívásként, hogy a lehető legkomolyabb mértékben merjem vállalni azt aki vagyok és igyekezzek a lehető legkisebb mértékben foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy "Vajon mit gondolnak rólam mások?".

Nem egyszerű a feladat, számomra legalábbis biztosan nem az.

A témakörrel kapcsolatban telitalálat Brené Brown Élj szívvel-lélekkel! című könyve.

Könnyed, szórakoztató, telis-tele történetekkel, mégis rendkívüli módon elgondolkodtató.

Bizony, kitartó munkával, elszántsággal és kitartással el tudjuk érni, hogy teljes mértékben elfogadjuk önmagunkat, vállaljuk a sebezhetőségünket és kimondjuk: "Elég jó vagyok." 

Kedvcsináló gyanánt kattints az alábbi linkre, mert Brené Brown nem csak remek író, hanem kiváló előadó is.

Írj egy levelet a későbbi önmagadnak

Hogy telik a hosszú hétvége?

Bízom benne, hogy a három napos pihenő és a késő őszi, mesés napsütés kellőképpen feltölt mindenkit.

Nekem a tegnapi napom is munkával telt és közben valahogy rábukkantam egy levélre, amit korábban küldtem, önmagamnak.

Ez most furcsa dolognak tűnhet. Levelet írni önmagamnak?

Így bizony. 

Fogod magad, leülsz mondjuk fél órára és megfogalmazol egy levelet a 90 nappal, fél évvel, 1 évvel vagy mondjuk 3 évvel későbbi önmagadnak.

Gondolkodj el rajta, mire lennél büszke, mihez gratulálnál a későbbi énednek, milyen változásokon mennél, keresztül, milyen eredményeket érnél el, stb.

Ha az alábbi weboldalon írod a levelet (https://www.futureme.org/), akkor még azt is be tudod állítani, hogy mikor kapjad meg e-mail formájában.

Próbáld ki, mindig érdekes visszaolvasni hogy miket terveztél és mit sikerült belőle megvalósítani.

Vidám hétvégét!

"A jó pap is holtig tanul"

Diák koromban azok közé tartoztam, akiket állandóan noszogatni kellett, hogy tanuljanak. Akkoriban nem igazán fogtam fel, hogy az olvasás és a tanulás mekkora kiaknázatlan örömforrás lehet.

Szerencsére azóta jócskán megváltozott a hozzáállásom. Még nagyobb szerencse, hogy a technikai fejlődés is a kezemre/kezünkre játszik.

Az internet gyakorlatilag korlátlan lehetőséget kínál mindenféle ismeretanyag kapcsán.

Tégy egy próbát. Nyiss egy keresőt és írj be annyit, hogy "online ... tanulás", vagy ha angolul beszélsz, "learn ... online". Innentől már csak annyi a dolgod, hogy válogatsz a találatok közt.

Tegnap így akadtam rá egy nagyon érdekes online marketing tanfolyamra, ami egyrészt baromi érdekes, ráadásul teljesen ingyen van. Szóval keresgélj bátran, tanulásra fel!

Fókuszált légzés

Amikor van pár szabad perced a nap elején, végén vagy akár közben, vonulj el egy nyugodt, csendes helyre.

Vegyél fel egy kényelmes ülő pozíciót. Ha megvan, akkor hunyd be a szemed és néhány percen keresztül csakis a légzésedre figyelj.

Végy egy mély levegőt, szép lassan, nagyjából 5 másodpercen át, aztán tartsd bent és végül fújd ki szép lassan. Aztán ismét nagy levegő, bent tartod pár másodpercig és cégül szép lassan kilégzel.

Közben próbálj ne gondolni semmire, csakis a be-és kilégzésre. Persze jönni fognak a gondolatok tucatszám, de ne törődj velük, szép nyugodtan csak hessegesd el őket és térj vissza a fókuszált légzéshez.

Csináld ezt pár percen át minden nap és tapasztalni fogod a jótékony hatását. Alakítsd szokássá és érezni fogod, hogy segíti a koncentrációd, ellazít, megnyugtat és felfrissít!

A mozgás öröme

Mozogni jó!

Formálja a testet, felfrissíti a szellemet és egyszerűen örömet okoz.
Kár, hogy ezt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni és sokkal inkább a kényelmet választani.

Pedig mozogni elképesztően jó dolog!

No és persze akkor az igazi, amikor tényleg maga a mozgás okozta öröm az igazi motiváló faktor. Amikor azért csinálod, mert egyszerűen jól esik.

Nekem most nagyon hiányzik ez a fajta eufória. Legyengült a szervezetem, erőtlennek érzem magam és be vagyok szorulva a négy fal közé. Alig várom már, hogy felvehessem a futócipőm és újra érezzem, ahogy árad a testemben az adrenalin.

Mozogni tényleg jó és kell is!

Legyen szó akár egy kellemes kocogásról, kerékpározásról, egy jó kis edzőtermi óráról vagy egy sétáról a szabadban.

The future is here, and anything is possible

A mondatot valahogy úgy fordíthatjuk, hogy "A jövő itt van és bármi lehetséges".

 Ma találkoztam ezzel vele és bizony  teljesen a hatása alá kerített.

Nagyon keveset tudunk a világról, ami körülvesz minket. A rendelkezésre álló lehetőségeinknek csak apró töredékét használjuk ki, mert a többiről azt sem tudjuk, hogy elérhetőek.

A világ elképesztően klassz dolgokat tartogat azoknak, akiknek megfelelő a hozzáállásuk.

Csakis rajtunk múlik, hogy meddig toljuk ki a határainkat, mennyire tudunk nagyban gondolkodni és mennyire hisszük el, hogy bármit elérhetünk, amit igazán akarunk.

Bármit! 

Döntések

Lassan már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy minden nap sötétben jövök ki az irodából. Nem igazán szívderítő dolog ez.

No de nemsokára december, karácsony, mindjárt itt a szilveszter. Ilyen gondolatok cikáztak bennem este 7 körül, kiléptem a liftből és elbúcsúztam a mindig mosolygós recepciós lánytól, aztán a szokatlanul hideg októberi levegő hirtelen felébresztett.

"A francba már. Fáradt vagyok, megint esik, mi lenne ha ma estére félretenném a projektjeim? Nincs kedvem nyelvet tanulni, pláne nem újra interjú kérdéseket kutatni. Mi lenne, ha csak benyomnám a televíziót és csak bambulnék ki a fejemből? Az olyan jó. Vehetnék sört is meg chipset is. Aztán csak lennék bele egyet a világba. Basszus sorozatot is nézhetnék...."

Nagyjából egy órával később aztán mégis máshogy döntöttem. Köszönhetem ezt egy ismerősömnek, aki gyakorlatilag évek óta minden estéjét ebben a szellemben éli. TV, Facebook, egészségtelen ételek, némi alkohollal vegyítve. Minden egyes nap. Aztán persze nem érti miért vegetál, miért nem változik semmi és miért történnek vele mindig rossz dolgok.

Hirtelen beugrott, hogy nagyon NEM ezt akarom. Jó hogy előbbre szeretnék jutni és értékesebbé emberré akarok válni.

Egyértelmű hogy nem vagyok hajlandó beérni a könnyebb úttal, és ez bizony olyan kisebb döntéseken is múlik, hogy akkor is megteszem a céljaimhoz közelebb vivő kis lépéseket, amikor fáradt vagyok, amikor nincs kedvem, amikor könnyebb lenne az ellenállás nélküli utat választani.

Nehéz ez olyankor amikor fáradtak és elesettek vagyunk. De a lényeg az, hogy maradjunk mozgásban, tegyünk akár egy kis dolgot is, ami értékes, ami építő. Előbb-utóbb elmúlik a fáradtság, előbb-utóbb újra lendületbe jössz és büszke leszel magadra, amiért ilyenkor is megtetted amit kellett!

Time logging

Az imént kitekintve az ablakon egyből az jutott eszembe, hogy ez bizony egy klasszikusan hűvös, szeles, nyirkos, októberi hétfő reggelnek néz ki. Nem túl szívderítő látvány, szívesebben ébrednék újra májusi napsütésre.

De mit lehet csinálni, attól hogy én itt ilyen dolgokon rinyálok, a természet még nem fog megváltozni, jövő tavaszig jön még pár hűvös reggel.

Új hét, új kezdet címszóval hadd ajánljak egy egészen hatékony módszert a következő hét napra. Két hete próbáltam ki és szuperül működik. Nagyon egyszerű dologról van szó, minden egyes napod minden órájának végén csinálsz egy feljegyzést arról, hogy mit csináltál az elmúlt 60 percben.

Hogy miért is? Azért, hogy hatékonyabbá válj. Hidd el nekem, nem túl jó érzés leírni azt magadnak, hogy az elmúlt órában sorozatot néztem, közben a háttérben szólt a tv, mindeközben pedig arról elmélkedtem, miért is nem olyan az életem, amilyennek szeretném.

Tégy egy próbát, tudom hogy fegyelmet igényel, de megéri. Tarts magadnál egy határidőnaplót vagy tölts le egy "time-logging" alkalmazást és csináld végig egy héten keresztül.

Meg fogsz lepődni, mennyivel kevesebb időt fogsz haszontalan dolgokkal tölteni és mennyivel felértékelődnek a hasznosak. Drukkolok és szép hetet kívánok!

In memoriam Steve Jobs

A héten múlt 4 éve, hogy nincs köztünk a valaha élt egyik legnagyobb zseni, egyéniség és példakép, Steve Jobs.

Az ember, aki maradandót alkotott, aki megváltoztatta a világot, aki mert nagyot álmodni és töretlenül hitt a víziójában.Aki elég bátor volt ahhoz, hogy mindig a szívére és a megérzéseire hallgasson, még ha emiatt sokszor szembeszálltak vele. Aki rátalált az igazi szenvedélyére és olyan szintre emelte azt, amivel mindannyiunk életét megváltoztatta.

Személy szerint szívesen tanulmányozom a kiemelkedő személyiségek életrajzait, mert rengeteg értékes tanulsággal szolgál a pályájuk tanulmányozása. Javaslom neked is, hidd el megéri.

Szóval a következő olvasmányom Steve Jobs életrajza lesz Walter Isaacsontól. Tekintélyes darab, pár éve elolvastam már, de biztos vagyok az ismételt gondolatébresztő hatásában.

Az egyik kedvenc idézetem Steve Jobstól a következő: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?"

Bárcsak többen tennék fel maguknak ezt a kérdést......

Pomodoro technika

Veled is megesett már, hogy belekezdtél valamilyen hasznos tevékenységbe (pl. könyv olvasás, nyelvtanulás, edzés, stb.), de valahogy mindig kizökkentett valami, nem sikerült koncentrálnod és aztán ment is a "levesbe" az egész?

Nálam régebben a tanulás a következőképp zajlott. Leültem, hogy most akkor aztán kőkeményen haladni fogok, de 2 perc múlva e-mailt kaptam. Persze hogy megnéztem, ahogy az lenni szokott, semmi fontos. Mire ezután újra visszazökkentem volna, akkor vagy a telefonomon jött valami, vagy a Facebook jelzett valami történést. Pár perc múlva aztán meg is untam az egészet. Szóval ez minden volt, csak fókuszált tevékenység nem.

Hamar rájöttem, hogy a zavaró tényezőket ki kell iktatnom az igazi haladáshoz. A következő problémát az jelentette, hogy mennyi időt is töltsek az adott feladattal egyszerre? Fontos kérdés, hiszen a hatékonysághoz az kell hogy kellően bele tudjak merülni az adott feladatba, ugyanakkor ne is feszegessen túlságosan a figyelmem határait.

Ezekre a problémákra nyújt remek megoldás a Pomodoro módszer, ami nem más, mint egy remek időmenedzsment technika, mégpedig olasz tanulmány. Elsőre őszintén szólva kételkedtem a módszer erejében, elsőre valahogy ez ugrott be: "Olaszok és időmenedzsment? na ne már!"

Újabb bizonyíték, hogy ne higgyünk  a sztereotípiáknak, mert az ötlet zseniális. A Pomodoro módszert egyébként bizonyos Francesco Cirillo fejlesztette ki a 80-as években, az elve pedig nagyon egyszerű: kitalálod mit akarsz csinálni, 25 percig aztán semmi mással nem foglalkozol, utána 5 perc szünet, majd újra 25 fókuszált munka.

Nálam sokkal okosabb emberek megállapították, hogy 25 perc elegendő arra hogy kellő haladást érjünk el valamiben, ugyanakkor nem túl hosszú ahhoz, hogy a figyelmünk lankadjon. Amint letelt a 25 perc, pihenhetsz, ihatsz egy teát, megnézheted a Facebook fiókod, amit csak szeretnél. Aztán pedig kezdheted újra 25 percig.

Közben az órát nem kell figyelni, a telefonodon vagy egy arra alkalmas eszközön simán állíts be egy jelzést 25 perccel későbbre.

Nekem nagyon bejött, Pomodoro-val tanulok hollandul, írom a blog bejegyzéseit, ekkora etapokkal olvasok vagy jelenleg épp németezek. Megér egy próbát, remélem nálad is beválik!

21 nap panaszkodás nélkül - Te kibírnád?

Könnyen lehet, hogy találkoztál már a kérdéssel.

Az ötlet maga Will Bowen amerikai lelkésztől származik, aki megunta hívei állandó negatív gondolkodását, pesszimista hozzáállását és a megállás nélküli panaszkodásukat. A módszere rendkívül egyszerű volt, adott a híveknek egy gumi karkötőt és arra kérte őket, hogy a karkötőt viselve mostantól 21 napon keresztül próbáljanak meg panasz mentesen élni. Ha mégis panasz hagyja el az ajkukat, tegyék át a karkötőt a másik csuklójukra és kezdjék újra a 21 napot.

21 nap panaszmentesen nehezebb mint gondolnánk, én is nagyon lassan haladok. Állítólag a legtöbb embernek hosszú-hosszú hónapokra volt szüksége, míg megcsinálta. De nem adom fel, mert szerintem megéri a fáradtságot. Panaszkodás helyett igyekszem felelősséget vállalni a dolgaimért, kifogások helyett a megoldást keresem és ettől már jobban érzem magam. Pedig még hol vagyok attól, hogy ezt egyhuzamban bírjam 21 napig.

Kis hazánkban - elcsépelt szóhasználattal élve - szinte nemzeti sport panaszkodni, elég ha csak megkérdezel háromból egy ismerősödet a hogyléte felől és már el is indul a "lavina". Kinek jó ez? Minél többet foglalkozik valaki negatív dolgokkal, annál többször éli át a hozzá kapcsolt negatív érzéseket. Most komolyan, miért lenne jó ez bárkinek is?

Tégy egy próbát, veszítenivalód nincs. Szinte semmibe sem kerül, bármilyen teljesen egyszerű karkötő megteszi. Mutass példát, légy Te az üdítő kivétel!

Let's get started!

Üdvözöllek!

Nagy nap számomra a mai, végre elhatároztam magam és elindítottam a blogot. Mégpedig azzal a céllal, hogy megosszam veled mindazt, amivel az önfejlesztés, motiváció, üzlet, tanulás, álláskeresés, vagy átfogóbban az életünk jobbá és tartalmasabbá tételével kapcsolatban találkozom. Ez persze felelősséggel jár, ezért természetesen igyekszem szűrni és csakis az értékes és valóban hasznos eszközöket a rendelkezésedre bocsátani.
Bízom benne, hogy tetszeni fog amit itt találsz, szokásoddá válik hogy visszagyere és sok-sok itt látott praktikát ültetsz majd át a mindennapjaidba.

Hadd osszam meg az egyik kedvenc idézetem: "Ami már mögötted van, és ami még előtted áll, apróság ahhoz képest, ami benned rejlik" - Ralph Waldo Emerson